Gyermekeink és az érzelmi intelligencia

 

  

 

Azt hiszem, ennek legelső feltétele, hogy a kezdet kezdetétől – úgyszólván már magzati kortól, majd az újszülött és csecsemőkortól kezdve megadjuk gyerekünknektesti és lelki értelemben azt az érzelmi biztonságot, amit csak az
emberi kapcsolatok – a testi érintésben, a lelki odafordulásban és kommunikációban kifejeződő kapcsolatok – tudnak megadni.

Érzelmet adni és kapni.

Az emberi történelem öt-tíz-harminc és még ki tudja hány ezer évében (egyre távolabbra tudunk visszatekinteni olyan korokba, ahol már embert feltételezhetünk) mintha értettek volna az anyák, nagymamák, dédikék, nagynénik és
majd az apák, keresztapák, nagybácsik, nagypapák ahhoz, hogy melyik életkorban mit is kell megadni a gyereknek, hogy megfelelően fejlődjön.

Indiától Angliáig és Angliától Magyarországig az egész földkerekségen mindenütt megtaláljuk még a 19. század végén is azokat a játékos mozdulatokat, érintéseket – dögönyözőket, csiklandozókat, höcögtetőket, lovagoltatókat, melyeket a gyerekkel játszó felnőttek mondókákkal, dúdolókkal kísértek, ezzel egyben az anyanyelv rejtelmeibe is bevezetve
(az anyanyelv ritmusaiba, dallamába) a még beszélni sem tudó kicsiket is.

Az indiai anyák úgyszólván mindmáig sajátos varázsigékkel kísérve masszírozzák gyermekeiket. Nálunk Kiss Áron még az utolsó pillanatban összegyűjtötte a 19. század végén ezeket a gyermekkel játszott játékokat, őt Bartók és Kodály követték.
Mára ezek a tudások feledésbe merültek, bár próbáljuk mindig újra feleleveníteni.

De ha a kisgyerek fülébe víz megy fürdetés közben, szaladunk a vattás végű Johnson-pálcikáért, míg a régi mama vagy nagymama kisujját dugta lágyan rázogatva a gyerek fülébe és ezt énekelte a gyerek mulattatására:

Kék kő, veres kő,

Bújj ki kígyó fülembő’!

és: Cupp! – kirántotta az ujját.

Ha kellett, néhányszor megismételte.

De a gyerek nem esett kétségbe, nem sikongatott, hogy „nem hallok! nem hallok!” – hanem érdeklődve figyelt a versikére és mulatott a cuppogtatáson. A játékon, a játékos helyzeteken keresztül áramlanak szabadon az érzelmek, a biztonságra vágyó gyerek és az őt gondozó felnőtt között. A gyerek így tanul meg érzelmet kapni és adni s ez érzelmileg igényessé
teszi őt a későbbiekben. A kisgyerekkori érzelmi biztonság megadásával kezdődik tehát
az érzelmi intelligencia kibontakoztatása.

 

Felhasznált irodalom: Vekerdy Tamás: Gyerekek, óvodák, iskolák c. könyve

 

Nektek melyik a kedvenc mondókátok?

x

A játék jelentkezési határideje lejárt!
Kövess minket a Facebook oldalunkon és legközelebb neked is lehetőséged lesz a nyerésre!

x

    

Weboldalunk cookie-k és sütik használatával javítja a felhasználói élményt. Az oldal használatával ezt elfogadom!